„Szabad tér teremtés” az osztályban
Marta Stapert
Bevezetés
Elôször is elmesélnék egy kis történetet, amit egy pedagógus munkatársamtól hallottam e program leglelején.
Ma reggel Michael megütötte a csípôjét tornaóra alatt. Régebben ezt mondtam volna neki:
Ne törôdj vele, úgy hamarabb elmúlik. Ezek után ott zavart volna a nap további részében, ahol csak tudott volna.
Helyette elgondolkodtam: mit tenne most Marta a helyemben - és ezt mondtam neki - Fáj a csípôd, igaz?...ez rossz neked? Michael csodálkozva nézett rám, sôt egy kissé gyanakvóan.
Hol érzed a fájdalmat? - kérdeztem. Ô rámutatott a csípôjére, és ezt mondta: Peter tehet róla, mert meglökött.
Érzel valamit ezzel kapcsolatban belül? - kérdeztem. Erre ô: Itt, a hasamban...de annyira nem vészes - és elszaladt a többiekhez. Egész nap semmi baj nem volt vele. Jó sok energiát megspóroltam magamnak.
Az elsô idôben gyakori a pedagógusok körében az a félelem, hogy ez az egyéni fókuszoló figyelem nagyon sok idôbe telik. A kollegáim ma már rájöttek arra, hogy mennyire gyorsan visszanyeri az energiáját gyermek és pedagógus egyaránt, idôveszteség nélkül.
Ez a pedagógus mindössze az alap fókusz tanfolyam elvégzése után tudott így reagálni, valamint, mint önkéntes résztvevôje annak a csoportnak, amely megpróbálja a fókuszolást - fôként a szabad tér teremtést - alkalmazni az iskolában. Az ikola vezetése támogatja ezt a programot, amely a hasonló helyzetekben szükséges készségeket fejleszti.
1993-ban részt vettem a Chicago-i Fókusz Intézet által szervezett hivatalosan igazolt tanfolyamon. Egy japán videofilm mutatta meg a szabad tér teremtést az osztályban. Ez a japán projekt Shoji Murayama szupervíziója alatt van jelenleg. Azonnal elnyerte a teljes figyelmemet és szeretetemet. Mary McGuire, Psy.D., kanadai iskolai projektjeirôl írt cikkével együtt elég volt számomra, hogy elindítsam ezt a programot az én iskolámban is.
Mia Leijssen, Norbert Groddeck és Laury Rappaport, munkái - akik a „rajzolás és festés fókuszoláskor“ kifejlesztésén dolgoznak, - adták meg a távlati inspirációt a rajzolás bevonására „szabad tér teremtés”-hez
1994 szeptemberében, az elôkészületek után - amikor is három kollegám részt vett az alap fókusz-tanfolyamon - hozzáláttunk a „szabad tér teremtés az osztályban, rajzolás segítégével“ projektünk megvalósításához. Egyre több munkatársam vett részt az alaptanfolyamon, úgy mint pedagógusok, logopédusok, egy pszichológus és más kollegák: vezetô-asszisztensek, és egy gondnoksági alkalmazott. Összesen 22 fô. Néhányan közülük elhagyta már az iskolánkat más munka után nézve, mások új beosztást kaptak. Jelenleg 11-en használják rendszeresen a fókuszolást csoportjaikban, a „szabad tér teremtés a rajzolás segítségével“ módszert. Mindannyian erõsen dolgoznak azon, hogy beépítsék a gyerekekkel való munkájukba a fókuszoló attûdöt.
Két évvel ezelôtt lehetôségem volt az iskola egész személyzetének egy olyan 3 üléses fókuszoló program készítésére, ahol az összes diszciplinát bemutattuk, felhasználva õket a szakmai készségek fejlesztésére.
A harmadik ülésen gyakoroltuk, hogy hogyan forduljunk a szülôkhöz még nagyobb fókuszoló attitûddel.
Az iskolánkban 6-13 éves gyermekekkel foglalkozunk. Erre a korosztályra vonatkozik mindaz, amit a „szabad tér teremtés az osztályban”-ról leírtam. Egy olyan elemi iskolában dolgozom, ahová tanulási és érzelmi problémákkal kûzdõ, valamint mentálisan retardált gyermekek járnak. Heti 8 órában dolgozom itt, mint gyermek-pszichoterapeuta. A gyermekeinkkel való munkánk során nyert tapasztalataink, melyeket ebben a cikkben elmítek, vezettek a programunk kifejlesztéséhez. Az iskolánkban tanított „szociális-érzelmi nevelés” tantárgy részévé vált a fókuszolás, amit „magasfokú koncentráció program“-nak nevezünk.
Amikor Ann Weiser Cornell találkozott a munkatársaimmal, megosztotta velük a tapasztalatait, és biztosította ôket a támogatásáról; úttörôknek hívott minket. Nehezen hisszük el hogy ez így van, hiszen meg vagyunk gyôzôdve arról, hogy a gyermekek fókuszolásra való tanítása a legfontosabb dolog, amit tehetünk azért, hogy érett felnôtt váljék belôlük.
Köszönöm az összes pedagógusnak - akiket büszkén nevezek kollégáimnak - az iskolában és a fókusz-programban való együttmûködésüket.
Most arról fogok írni, amit a tapasztalatainkból tanultunk. Kifejlesztettük és le is jegyeztük ezt a programot abból a célból, hogy az azt nem ismerô munkatársaink is használni tudják az osztályban. Rendszeresen tartunk üléseket minden résztvevô számára, hogy megbeszéljük tapasztalatainkat, kédéseinket valamint az osztályban felmerülô problémákat.
E cikk célja:
a világ bármely pontján, az alap fókusz tanfolyamot elvégzett pedagógusok használni tudják ezt, mint útmutatót a gyermekcsoportjukban
mindazok a fókusz-trénerek, akik elkötelezettek vagy van tapasztalatuk a gyermekekkel való munkában, elvigyék a pedagógusoknak a programot
az iskolai vezetés képviselôi bepillantást nyerhessenek a fókuszolás jelentôségébe, s ezáltal bemutatni ill. támogatni tudják a programot
Nagyon is tudatában vagyok annak a ténynek, hogy minden osztályban más-más a légkör. Ez nem csak az én iskolámra igaz, de mindegyikre, az egész világon. Ez tehát nem több, mint egy speciális nevelést folytató holland iskola számára készült útmutató, remélve, hogy mindenki elkészíti a maga programját.
Ez nem az utolsó „szó” az iskolában való fókuszolás programjával kapcsolatban. Ha mindazoktól akik ezt olvassák, bármiféle reakció, megjegyzés vagy hozzáfûznivaló eljutna hozzám, a program könnyebbé tétele érdekében, azt nagyon nagyra értérkelném. Ne felejtsük el, hogy a gyermekek nagyrésze bármilyen program nélkül is könnyen fókuszol!
Legelôször is bemutatom a programunkat. A példákat dôlt betûkkel írtam, a gondolataimat, hozzáfûznivalóimat kis betûkkel. A cikk rajzai az eredetiek kicsinyített változatai, zárójelben olvasható alatta a lefordított szöveg.
A leíró rész megoldásokat nyújt a program osztályban való elkezdéséhez, és a kezdeti nehézségek lekûzdéséhez. Idôvel világossá válik gyermek és pedagógus számára egyaránt, hogy hogyan lehet elsajátítani a folyamat visszatérõ lépéseit.
A program leíása után beszélek a fókuszolás következményeirôl, az iskolában elôforduló problémáiról, valamint arról, hogy hogyan bánjunk a szülôkkel.
Célok
A gyermekek megtanuljanak kapcsolatot teremteni a belsô testi tudatosságukkal.
A gyermekek megtanulják bevonni a testi Felt Sense-t az életükbe.
A gyermekek megtanulják: ennek a testi érzetnek igaza és értelme van önmagában is.
A gyermekek megtanulják, hogy hogyan kezeljék és viszonyuljanak a problémáikhoz.
A gyermekek megtanulják, hogy nem kell letagadni a nehézségeiket és gondjaikat, nem kell belefulladni a problémáikba.
Peter általában csendes és visszahúzódó. Ma reggel nem tud a feladatára koncentrálni. A tanár megkéri ót, hogy rajzolja le azt, ami ma zavarja. Lerajzolja az otthonát és a szomszéd házát. Amikor Peter elkezd sírni, a tanár vele marad és megkérdezi ôt, hogy el akar-e mesélni valamit a képrôl.
„A szomszédomnak ma lesz a temetése. Nagyon jó barátom volt. Együtt jártunk horgászni. Hirtelen halt meg.“
A könnyei apadnak. A csoport a tanár figyelmét követeli, aki ezért megkéri Petert, hogy fejezze be a rajzát azzal ami most feljött, ha akarja. Kis idôvel késôbb Peter elkezdi az iskolai tennivalóit, és a nap további részében koncentráltan tud dolgozni.
A gyermekek megtanulják, hogy szabad szomorúnak, mérgesnek, ijedôsnek lenniük, sôt nagyon is jót tesz nekik, ha kimutatják.
A gyermekek megtanulják, hogy hogyan teremtsenek belsõ szabad teret a problémára vonatkozó testi érzetük kívülre helyezésével úgy, hogy lerajzolják vagy lefestik a problémát vagy ennek testi érzetét.
Leonard (10): Olyan, mintha tûz lenne a hasamban. Nem tudom mi ez. Piros és egy kicsit kék.
Susan önmagáról alkotott képe megváltozik azáltal, hogy a fájdalmas problémát, tartalmat „kitette“.
A gyermekek megtanulnak bízni a saját bensôjükben, amely tudja a igazat és a helyeset.
A gyermekek megtanulják, hogy képesek kontrolálni az érzelmeiket a saját helyzeteikben.
A gyermekek megtanulnak a munkájukra jobban koncentrálni.
A gyermekek megtanulnak segítséget kérni.
Tanár: Mary (8) a fal mellett áll, amíg a többiek ugróköteleznek. Hirtelen megszólal: „Valami szúrós viszketést érzek a hasamban...olyan, mint egy pók...ami nem akarja, hogy ugráljak...de én akarok...tudnál nekem segíteni, hogy hogyan tudnék ugrálni?“
Korábban túl sokat aggodalmaskodó volt, hogy felmerüljön benne a segítség lehetõsége.
A gyermekek azt is megtanulják, hogy hogyan hallgassák megértõen egymást.
A gyermekek megtanulják jobban elfogadni egymást.
Elôkészület - a pedagógusnak
A projekt elején nem könnyû, fôleg ha az az elvárásunk, hogy minden abban a pillanatban és úgy sikerül, ahogyan azt elképzeltük illetve ha azonnali eredményeket várunk.
A gyermekek a saját útjukat keresik a folyamatban, hiszen a legtöbb esetben ez nekik is új dolog. Az elején néhányan közülük nem találják meg a csöndet önmagukban. Állandóan kérdezgetik hogy hogyan kell csinálniuk, mert ehhez vannak szokva.
Csak lépésrôl lépésre haladhatsz. Adj idôt magadnak! Ez a folyamat a nyugalmadat kívánja illetve minden esetben a fókuszoló figyelmedet önmagad számára.
Tekintsd ezt a cikket, mint választási lehetõséget, mint javaslatot. A legtöbb gyermek könnyen fókuszol. Csoportban együtt fókuszolni azonban nehezebb, a felmerülô zavaró tényezôk miatt. Az osztályteremben megszokott légkörtôl eltérôre van szükség a fókuszoláshoz.
Az osztályterem nagyon is feladat-orientált hely, bár az utóbbi években több idô jut a kreativitásra és a személyiségfejlesztésre is. Mégis a legtöbb esetben ilyen az atmoszféra: a tanár elôre meghatároz majdhogynem mindent, ami történni fog, fôleg a gyermek viselkedését. A fegyelem inkább kívülrôl jön, mint a gyermekbôl belülrõl. A tanár tulajdonképpen a gyermekért van ott, nem pedig a gyermekkel. Az elsô és legfontosabb dolog megtanulnunk a gyermekkel maradni.
Ismered az összes csoportbeli gyermekedet. Adj elég idôt magadnak ahhoz, hogy megtaláld a saját, egyedi utadat együtt lenni velük.
A pedagógus alapattitûdje
Mi lenne, ha egy kedves „helló“-val üdvözölnéd magadat, megteremtve ezzel azt a meleg, barátságos légkört magadban, ami fogadni tudja mindazt ami jön.
A saját fókuszolás a gyermekekkel való munkád alapattitûdje.
Kapcsolatban lenni a saját Felt Sense-eddel segít, hogy azt tehetsd, ami neked és a gyermeknek is helyesnek tûnik. A Felt Sens-ed segíteni fog megtalálni az új kommunikációs eszközeidet a gyermekkel.
Ha figyelsz a Felt Sense-edre és a tükrözésedre, az segíti a gyereket megtalálni a saját megoldásait.
Rá fogsz jönni arra, hogy például kiabálni vagy rideg monológokat tartani nem szükséges többé.
Egy pedagógus mesélte nekem, hogy egyszer egy hatéves új fiú - Benny - jött a csoportjába, akinek roppant mérges, sôt néha veszélyes természete miatt õt elôre figyelmeztették. Egyik nap teljesen kiborult, mert a fiú az egész reggelt végigüvöltözte és lehetetlen viselkedésével zavarta a csoportot. A játszótéren egy éles késsel ijesztgette a többieket.
Segíts Marta, mit csináljak? Nem túl bonyolult ez a fókuszoló attitűdhöz? Csak szigorú tudok vele lenni, emlékeztetve ôt az iskola szabályaira, de nem tudom megfogni.
Mire én: Rettenetes reggeled lehetett. Meg tudnánk-e érezni az empatikus Felt Sens-ünkre hallgatva mindazt, ami szerintünk a kis testében lejátszódik?
Erre ô: Biztosan nagyon mérges, talán valami fekete szín van belül benne. Szörnyű lehet neki egy olyan csoportba belecsöppennie, ahol mindenki ismeri a másikat. Talán nagyon egyedül érzi magát, de mondtam neki hogy játszon a többiekkel, és sok idôt foglalkoztam vele, nem?
Mi lenne, ha visszatükröznénk neki mindazt, amit érez? - kérdeztem. Emlékszel még erre a szép mondatra: van valami benned, ami... Ezt kéne mondani ismételgetve
Következô nap ezzel fogadott: nem megy még minden simán vele, de csendesebb, mint az elsô napokban és hallgat rám.
Érezve azt a feszültséget amit egy gyerek nehéz viselkedése vált ki belõlünk, gyakran nehéz egy lépést hátralépni tõle és onnan nézni mindazt, ami a Felt Sense-ünkbõl feljõve, bennük történik.
Minden alkalommal érezd meg, ha ez a kapcsolatod segíti a gyermek fejlõdését.
A gyerek fejlõdéséhez szükséges légkör megegyezik azzal, ami a iskolai munka végzéséhez is kell, a biztonság légköre. Akkor meg tudják tanulni, hogy önmagukon belül birtokolják a bölcsességet, a bensõjükben.
Fogadd tisztelettel a bensõnek azt a tudását, hogy mi a helyes, és fogadd elismeréssel a gyerek testének a bölcsességét.
Bevezetés
Csinálsz valami különleges dolgot, jelezve hogy „szabad tér teremtés” következik. Elôre felírhatod a táblára, hogy például „én“ vagy „a mi kosarunk“ vagy akár „koncentrálás“, hogy a gyerekek tudják: ez a bizonyos idõ következik.
Egy tanár, 6-7 éves gyerekek számára így mondta:
Vajon mit jelenthet ez az „én“ abban a kis karikában a táblán? Ma magunkkal fogunk dolgozni. Igazán a saját bensônkben leszünk, és én meg foglak erre tanítani Benneteket. És a kör az „én“ körül azt is jelenti, hogy csak magatokkal lesztek, nem beszélgettek a másikkal, nem zavarjátok egymást.
A folyamat kísérése elsôsorban azt jelenti mozzanata, egy biztonságos és szabad környezetet teremtünk mindenki számára.
Engedd, hogy a gyerekek elválasszák egymástól a székeket és az asztalokat, és így azt érezhessék, hogy van terük a maguk számára. Valamint így kevésbé zavarják egymást. Azoknak, akik sokat mozognak adhatsz egy speciális teret hátul a osztály végében, s így mozoghatnak anélkül, hogy a többieket zavarnák.
Egy szétszort figyelmû gyermeknek - megbeszélve ezt vele - adhatsz egy elszerparált helyet a sarokban. A nyugtalanoknak pedig adhatsz a kezébe például valami puha rongyot vagy egy kis labdát.
Egy tanár mesélte, hogy problémát okozott neki egyszer az, hogy valakinek egy kis darab rongyot adott, erre a többiek is elkezdtek kérni, és nem volt felkészülve ilyen esetre.
A program felépítése
Rájöttünk, hogy a lépésrôl lépésre haladás (nem összetévesztve a fókuszolás lépéseivel) a leghatékonyabb módja a gyermekek fókusz-tanításának. Így tehát kidolgoztuk az alábbi folyamatot lépésrôl, lépésre. Minden esetben, amikor egy új lépcsôfokot mutatunk be, az elôzô lépcsôfokok tapasztalatait is megismételjük, így építve fel az egész folyamatot.
a test érzéki felfedezése
figyelembevitel
felt Sense felfedezése
felt Sense felfedezése és lerajzolása
jó tapasztalatok Felt Sense-e és lerajzolása
a Felt Sense-bôl jövõ minden probléma lerajzolása
szabad tér teremtés; az egész folyamat
Minden lépcsôfokra annyi idôt adj, amennyire a gyermekeidnek szüksége van, nem siettetve, nyomva, túl sokat elvárva. Akkor lépj tovább, amikor már könnyen megy a gyerekeknek a legutosó lépcsôfok is.
A tanár lehetséges utasításai a gyerekeknek
A tested érzéki felfedezése.
Hogy a gyerekek megszokják érezni testük belsejét, néhány mozdulatot, gyakorlatot használunk. Ez elôször önmagában is egy elôkészületi fázis. Késõbb használhatod ezen utasítások valamelyikét, a figyelem beviteléhez.
Íme néhány példa. Használd a fantáziádat, hogy másféléket is csinálhassatok. A gyerekek nagyon fogják élvezni.
trappolj a lábaddal és azután érintsd meg a szíveteket, hogy érezni lehessen, mennyire ver
húzd fel a válladat az arcod felé olyan magasra, amilyenre csak tudod
szorítsd ökölbe a kezedet, és figyeld hogy mi is történik a testedben
szorítsd össze a fogaidat. Milyen érzés?
mit érzel a testedben, amikor nagyon magasra lököd magad a hintán
figyeld meg a légzésedet és érezd a kezeddel, hogy hogyan mozog fel és le a hasad
Tanár: Néhányan közületek szeretnek gyorsan lélegezni. Érezzétek, hogy milyen magasan van ilyenkor a hasatok. Most próbáljátok meg lágyan és mélyen lélegezni, s érezzétek mi történik!
mi történik belül, ha képzeletben beleharaptok egy citromba / valami nagyon édesbe?
(a gyerekek helyi ízlésvilágának megfelelõen)
Ez az érzékelési tréning egy 11 éves fiút érzékelésének tudatosságában segítette, s így a tanárja könnyen hivatkozott rá.
Marc ujjai, karja és válla görcsös, amikor a ceruzát fogja. A tanárja egyéni beszélgetésben ezt kérdezi tôle:
Tanár: Hogyan érzõdik ez a válladban?
Marc: Olyan, mintha vasból lenne és most kezd puhulni!
Mert a fiú megtanult tudatosan a testén végigmenni és így a feszültséget enyhíteni tudta.
Egy másik lány nagyon zavart arckifejezéssel nézett a tanárjára, amikor az megkérdezte ôtôle, hogy vajon tudatában van-e annak, hogy folyamatosan felhúzva tartja a vállait. Ô még sohasem vett részt olyan órán, ahol ilyen fajta érzékelési tréning folyik, és “szabad tér teremtés“.
Figyelembevitel
érezd a lábaidat a talajon
érezd, ahogy ülsz a széken, ahogy a hátadat megtámasztja a támlája
érezd a légzésedet csukott szemmel, ahogy ki- és beáramlik a levegô
csinálj csendet legbelül és ha gondolod csukd be a szemed
A gyermekek gyakran nyitott szemmel fókuszolnak. Soha ne erõltesd, hogy becsukják a szemüket.
Most megkéred a gyerekeket, hogy köszöntsék önmagukat : „Helló kedves gyerek.“
Ez több tiszteletet ébreszt bennük önmaguk iránt, s ezáltal ki tudnak alakítani egy barátságos légkört a testükben.
A valamivel kapcsolatos belsô, testileg átélt érzet (Felt Sense) felfedezése.
Minden utasítás elõtt említsd meg, hogy türelmesnek kell lenniük mindazzal, ami feljön és ahogy érzôdik.
Hangsúlyozd ki, hogy nagyon fontos idõt adn magadnak, hiszen az ilyen érzet eleinte finom és bizonytalan tud lenni.
Mond el nekik, hogy azoknak a testileg átélt érzéseknek fontos elmesélnivalójuk lehet. Mert a Felt Sense mindig valamivel kapcsolatos.
Tanár:
állj úgy, mint a fa, a rózsa, a törpe, az óriás
képzelj el valami kemény dolgot
valami puha dolgot
a kedvenc állatodkat
valaki nagyon kedves személyt
A Felt Sense felfedezése és lerajzolása
Ekkor kérd meg ôket, hogy vegyenek elô papírt, színesceruzát és zsírkrétát. Meséld el nekik, hogy most nem a szokásos rajzolás fog következni, bár a papír és a ceruza ott van az asztalaikon. Fontos, hogy elmond nekik: nem szép rajzokat kell csinálniuk és hogy nincs szükségük radírra.
Tanár: mert a rajzokból tudni fogjátok, hogy mi a jelentése.
Használhatják a lap másik oldalát vagy akár elôvehetnek egy újat is.
Az új lépés itt az, hogy le fogják rajzolni a tapasztalataikat, egy helyzetet vagy esetet.
Kérdezzék meg belül, hogy milyen szín illik rá, s milyen mozdulatokat akar a kezük a papíron csinálni.
Képzeld el magad a strandon
a barátoddal játszva
a kedvenc zenédet hallgatva
az ágyadban fekve
Minden kérdés után megkérdezheted tôlük: vajon tudják-e azt, hogy ha ráirányítják a figyelmüket a kellemes dolgokra, azáltal megnövelik azokat és ez jó érzés.
Legyél tisztában azza, hogy kellemetlen ézéseket is elôidézhetsz ezekkel a kérdésekkel, hiszen nem valószínû, hogy minden gyermek számára biztonságos hely az ágyuk, az egyedüllét vagy a lidércnyomás miatt. Az ilyen gyerekeknek szükségük van egyéni figyelmre.
Amikor be van csukva a szemük, ne felejtsd el megemlíteni, hogy a rajzoláshoz kinyithatják a szemüket.
Egy alkalommal nagyon csodálkoztam azon, hogy egy új lány a terápián csukva tartotta a szemeit és nem kezdett el rajzolni semmit. Egyszer csak halkan megszólalt: „Marta kinyithatom a szemem, máskülönben nem látom a papírt.“ Nem mondtam neki, és mint szófogadó kislány, hozzászokott az utasítások várásához.
Az empatikus Felt Sense-szel figyelô tudja, hogy hogyan teremhet ott azonnal egy „ne haragudj, az én hibám“ felkiáltással. És aztán fontosnak tartanám, hogy majd visszatérjünk ehhez a dependencia problémához.
Jó tapasztalatok Felt Sense-ének bemutatása és lerajzolása.
A következô lépcsôfok: a tapasztalatokat szorosabb kapcsolatba hozni a mindennapi életünkkel.
Ma tovább tanuljuk, hogy hogyan tudunk többet tenni annál, minthogy csak rágondolunk a szép dolgokra. Már megtanultuk minden tapasztalatunkat megérezni a testünkben. Érezhetünk kellemes dolgokat a testünkben, például a hasban vagy a mellkasban. Amikor kellemes tapasztalatok érnek az életben, mindig lehet érezni azzal kapcsolatban valamit a testben.
Tanár: Ki tapasztalt valami kellemeset mostanában?
Gyerekek: Az anyukám szülinapján / a vidámparkban / a macskámmal / a barátommal játszva
Tanár: Most képzeljétek el milyen szép is volt, és ha kicsit elcsendesedtek, érezni fogjátok valahol a testetekben ezt a kellemeset. Hol érzitek a testetekben...
A tanár azonnal csinálja is, amit a gyerekek tapasztalatáról mond.
Tanár: Érezzétek, hátha könnyebb csukott szemmel. Most legyünkcsendben és hallgassunk befelé. Üdvözöljük azt a helyet! „Szia, jó hogy ott vagy!“
Amikor valami feljön adj idôt magadnak arra, hogy érezd azt a képet ami pontosan ráillik. Bármi, ami feljön benned. Rajzold le a papírra, hogy nézegethesd, így téve a kellemes érzést maradandóvá. Egy szép érzés lerajzolása megnöveli azt.
Tudod, hogy nem kell a rajznak szépnek lennie. Ahogyan feljön a bensônkbôl, már az is szép. Néha egyszínû, máskor különbözô színek jöhetnek.
Igaz, hogy jó mindezt lerajzolni?
A Felt Sense-bôl jövõ minden probléma lerajzolása
Nehéz, kellemetlen és bántó dolgok is történnek velünk az életben, amit nem jó érezni. A tested olyan, mint egy kosár, ahová mindezeket elraktározod. És ez érezhetõ valahol a testben. A problémáink megoldásában sokat segít, ha érezzük és elismerjük mindazt, ami bennünk történik. Én is így csinálom és ez sokat segít abban, hogy jobban érezzem magam.
Néhány érzékelési gyakorlattal kezdjed.
Tanár: Elõfordult-e már valakinél, a szomorúság érzése, vagy a mérgességé, vagy az aggódásé, reggel iskolába menet?
Gyerekek: Hát persze, velem igen!
Tanár: Hol érzed mindezt?
Gyerekek: megmutatják, magyarázzák
Tanár: Hogyan érzõdik a testedben?
Gyerekek: Viszket, nehéz, csíp, nyom, nem kapok levegõt.
A gyerekek könnyen megtalálják a belsõ testi érzeteiket.
Amikor ilyen nehéz vagy viszketõ, csipõ érzéseket észlelsz a testedben, olyan mintha soha nem akarna elmúlni, mintha soha nem lenne többé szép az életedben. Ilyenkor nehéz rám hallgatni, a munkádra koncentrálni, igaz? Van amikor nagyon szigorúan megpróbálod nem érezni, visszatartani. Megpróbálod lenyomni, bele a testedbe, például úgy, hogy lenyeled a könnyeidet, hogy összeszorul a torkod vagy lehúzódik a hasadba. Minden a "kosaradba" kerül. És akkor születik meg a kellemetlen, nehéz, tompa érzet a testedben.
Tanár: Felismered?
Ezekkel a kérdésekkel a tanár oldott légkörû társasággá alakítja az osztályt, ahelyett hogy értük lenne, velük van.
Most ezekre a nehéz, kellemetlen érzésekre fogunk figyelni, és tudod miért? Mert akkor szépen lassan el fognak tünni.
Elõfordul, hogy tudod ezeknek a viszketõ vagy nehéz, tompa érzéseknek az okát. Máskor csak érzed õket, de nem tudod mirõl van szó. Ilyenkor várni, hallgatni kell belülre, amíg valami meg nem mutatkozik, mert az ilyen érzetnek mindig van valami elmesélnivalója. A tested lassan rájön: "igen, errõl van szó".
Csodálatos, hogy ha barátságosak, türelmesek vagyunk ezekkel az érzésekkel, üzenetekkel akkor szépen lassan megmutatkoznak, bármi is legyen az. Üdvözölheted egy kedves "helló"-val, mint akár egy barátot.
Azután lerajzolhatod ezt a problémát, helyzetet. Tudod, hogy nem kell szépnek lennie. Hagyd, hogy a kezed fejezze ki úgy, ahogy akarja. Néha csak néhány színes csíkot, karikát vagy firkantást hoz az érzet. Amikor lerajzolod ezeket a kellemetlen, zavaró, nehéz problémákat, észre fogod venni hogy eltûnnek a testedbõl.
("Én", "magányosan" "bumm" , "nyúzás") .
Befejezés a "szabad tér teremtés" után
A tanár biztos a rajzolás befejezésének pillanatában.
A rajzolás után négy vagy öt gyerek lehetõséget kap, hogy elmeséljen valamit a rajzáról. Nem többen, mert ha mindenki elmesélné, az túl sokáig tartana. És a többiek talán szétszorttá válnának. Öt gyermek egymás után, és mindegyiktõl megkérdezi a tanár, hogy el akar-e mesélni valamit a rajzról. Ha nem, akkor majd máskor újra alkalmat kaphat. Az ötödik gyerek után a tanár megkérdezi, hogy van-e még valaki, akinek fontos, hogy beszélhessen a rajzáról.
Ezáltal az a gyermek, aki egy nehéz problémán dolgozott, nem érzi úgy hogy kihagyták.
Fontos, hogy a tanár hogyan fogalmazza meg a kérdéseket.
Egy tanár mesélte: Az elején ezt kérdeztem „el tudnád mondani, hogy min dolgoztál?”, „mi van a rajzlapodon?” vagy „mit rajzoltál?”. Ezután õk a rajzuk gyakorlati részét kezdték el magyarázni, az érzelmi része kimaradt. Most így teszem fel a kérdést: „mit akarsz elmesélni a rajzodról?” vagy „el tudnál mondani valamit a rajzodról?” vagy „van-e valami, amit elmesélnél a rajzodról?”, és ez nagyobb nyitottságot eredményez, mert a gyerek tudja, hogy mit akar elmondani.
A folyamat ezen pontján elõfordulhat, hogy a gyermek elkezd újra sírni, amikor a rajzról mesél. Az osztálytársak lassan hozzászoknak a síráshoz, és sokkal nagyobb empátiával, támogatással hallgatják egymást.
Tanár: Számomra és a gyerekek számára egyaránt nagy fordulat volt, amikor a legkeményebb fiú a csoportban (11) sírni kezdett. Ezek után mindannyian más szemmel néztünk rá, és a csoport jobban befogadta.
Az elején sûrûn kérdezik a gyerekek: „tetszik a rajzom?” vagy „szép a rajzom?”.
Tanár: Magam is közremûkötem ebben, hiszen mint tanár hozzá vagyok szokva a gyerekek dícséréséhez. Minden képre ezt mondtam: „micsoda gyönyörû rajz” vagy „nagyon ügyesen megcsináltad”, ellentmondva magamnak ezzel arra, amit korábban mondtam nekik, hogy nem kell a rajznak szépnek lennie. A fókuszolás által megtanultam jobban figyelni arra, hogy milyen szavakkal fejezem ki magam. Hamar észreveszem, ha nem a gyermekkel vagyok, és képes vagyok változtatni az attitûdömön.
A program ilyen módon való befejezése különösen segít a gyerekeknek abban, hogy egy különleges atmoszférában tiszelettel, empátiával hallgassák egymást. Meglepõ, ahogy a gyerekek maradéktalanul elfogadják egymás rajzait, történeteit.
Tanár: Rick (9) egy nagyon csöndes, halkszavú és visszahúzódó fiú. A rajzolás alatt egyszer csak felcsattant és megkérdezte: „hogy írják azt, hogy godverdomme, ami az iskolában egy szigorúan tíltott káromodás. Amikor a rajzáról beszélt hangosan megismételte a szót. Máskor rosszallóan fogadták volna a többiek, de most mindeki elfogadta, velem együtt. Csendben maradtunk, megértve a benne végbemenõ változások fontosságát.
Különleges témák és a kifejezés egyéb formái
("éjszakai lidérc") .
A téma: "milyen neked a családoddal" úgy tûnt nekünk, hogy túlságosan betolakszik a család magánéletébe.
Az érzések megfogalmazására és kifejezésére a rajzolás kitûnõ eszköz. Segít megteremteni a távolságot gyermek és a rossz tapasztalatok, problémák vagy rossz érzések között. A lehetõség hogy megnézzék, mint rajzot, felszabadítja a gyermeket a problémák alól.
Meglepõ, hogy balesetek, halálesetek vagy a haláltól való félelem mennyire vissztérõ témája a rajzoknak. Ezek a rajzok legtöbbször nagyon precízek.
És mi lenne, ha különleges alkalmakkor a „szabad tér teremtés” festéssel vagy fizikai kifejezõ eszközökkel, testmozgással, táncolással zajlana?
A gyermekek és a család magánéletének védelme
A rajzok
A tanár az év végéig megtartja a rajzokat. A tantermen kívül senki sem nézheti meg azokat. Elõfordul, hogy a tanár megkérdezi a gyereket, hogy én megnézhetem-e, hogy segítsek a tanárnak vagy hogy tanuljak belõle. Ha a gyerek nem arakja, hogy bárki is megnézze a rajzait, akkor elteheti. Nagyon szigorúan ragaszkodunk ezekhez a megállapodásokhoz.
A tanév végén a tanár egyenként megbeszéli a gyerekekkel, hogy mit akarnak a rajzaikkal: haza akarják-e vinni vagy a tanár megtarthatja õket.
Szülõk és oktatók
Amikor új gyerek jön a csoportba az elsõ szülõi megbeszélésen a tanár elmagyarázza a programot. Nagy hangsúlyt helyezve, hogy a program célja a koncentráció fokozása és a koncentrációs problémák megoldása. A tanár kifejti, hogy ez a gyermeknek egy privát élményt nyújt, amirõl vagy beszélhet, de nem muszáj beszélnie.
Jónéhányszor a gyermekek rajzain keresztül fedezzük fel azokat a problémákat, amelyek súlyosabbak annál, hogy a „szabad tér teremtés” elég volna. Az ilyen esetekben a tanár külön idõt szakít a gyerekre. Ha ez sem elég, akkor az igazgató egyetértésével a következõ eljárás lép életbe:
Ha úgy tûnik, hogy a szülõket is be kell avatni a problémába, akkor a tanár elõször a gyerekkel beszél, és kéri a beleegyezését. Ehhez akár több beszélgetésre is szükség lehet.
Súlyos esetben a tanár tanácsot kérhet tõlem valamint az igazgatótól, melynek végeredményeképpen közöljük a gyerekkel, hogy mi, mint az iskola válaljuk a felelõsséget, hogy közöljük a szülõkkel. Vagy hozzám kerül játékterápiára, benne a fókusszal és a szülõk felkészítésével. Külsõ segítségre is szükség lehet.
Nehézségek a program végrehajtásánál
Gyermekek zavarják egymást
Amit eddig leírtam, az az, hogy hogyan mûködhet a program, de nem megy mindig ilyen könnyen az osztályteremben. Sok szervezési problémát kell lekûzdeni. Ennek köze lehet az iskolánkba járó gyermekek érzelmi és viselkedési problémáihoz. Az egymás zavarása a legnagyobb nehézség.
Tanár: mielõtt elkezdeném a programot, odamegyek Richard-hoz, hogy felkészítsem õt arra, ami történni fog, mert ha valami olyat kell csinálnia ami új neki, akkor nagyon ideges lesz és elkezd mindenkit zavarni. Különleges helyet adok neki, amit õ választ ki.
A mi tanárjaink sok egyéni gondoskodást biztosítanak a gyermekeknek.
Elõfordul, hogy egy gyerek nem akar együttmûködni és elutasítja ezt az egész képtelenséget. A legjobb, amit csak ki tudtunk találni, az az, hogy megkérjük a gyereket, hogy csak üldögéljen és rajzolgasson magának. Mivel semmi utasítást nem kap arra, hogy mit kell rajzolnia, ezek nagyon is személyes rajzok lesznek. Úgy tûnik, hogy ezek a gyerekek fokozatosan - a saját tempójuk szerint - kapcsolódnak a programba.
A fiatalokkal (6-7 évesek) nehézségek adódhatnak.
Tanár: A gyermekek megmutatták a rajzaikat és meséltek róluk. Rosa minden rajznál egyfolytában kiabált: „nem jó, nem szép, nagyon csúnya”. Annyira zavaró volt, és sehogy sem tudtam csenben tartani anélkül, hogy külön idõt töltenék vele. A többi gyerekkel akartam maradni, úgyhogy végül kiküldtem. Nagyon zaklatott voltam. Ott maradtam egy rossz érzéssel minderrõl.
Megígérte önmagának, hogy fókuszol annak érdekében, hogy több tere legyen Rosaval maradni.
Az elején nagyon nehéz szabad, megértõ légkört kialakítani a gyermekekkel, hogy ne zavarják egymást.
Fenntartva az iskola szokásos szabályait nagyon fontos itt, hogy a tanárok és gyerekek eljussanak errõl a pontról, hogy:
"Én tudom, mi a jó neked és te azt és úgz fogsy mindent csinálni, ahogyan akarom" - ebbe az irányba:
"Bízom benned, aki vagy és együtt felfedezzük a saját utadat ahoz, hogy tisztelettel önmagad és mások iránt, a legjobbat hozd ki magadból."
Úgy tûnik, hogy minél hosszabb ideig dolgozik egy tanár a programmal és minél hosszabban tapasztalják a gyerekek a "szabad tér teremtést" hogy fokozzák az önértékelésüket, annál jobban és könnyebben fog az mûködni. A gyerekek egy olyan légkörbe kerülve, amely bátorítja az önálló megoldásokat, kibontakoztatják képességeiket.
A kicsik
Hat hónappal ezelõttig csak 8 év feletti gyermekekkel dolgoztunk. A csoportunkban most van három lelkes pedagógusa a kicsiknek. Úgy tûnik, hogy a használt nyelv nem mindig alkalmas a 6-7 éves gyermekeknek, akik között vannak szellemileg visszamaradottak is.
Megpróbáljuk a korukhoz és képességeikhez igazítani a nyelvet, új szavakat és mondatokat keresve. Kísérletezünk képekkel, hogy lássuk, alkalmas-e a kisebbeknél való munkában. Azt gondolom, hogy az én angolom még mindig inkább a felnõttek nyelve. Remélem, hogy lefordítjátok a gyerekeitek szintjére majd.
Amikor egyszerre több gyerek is elkezd sírni
Néha sok minden történik az osztályteremben a "szabad tér teremtés" közben, amikor egyszerre több gyermek is kapcsolatba kerül szomorú érzéseivel, életének nehéz problémáival. Egy tanárnak egyszer öt gyermeke is egyszerre könnyezet és õ nem akarta egyedül hagyni egyikõjüket sem, de nem tudott egyidõben öt különbözõ helyen lenni. A síró gyermeket egy barátja mellé ültette, aki kész volt õt meghallgatni. Megoszthatta vele könnyeit és talán az azzal kapcsolatos történetét is.
A tanár csak ennyit kért a baráttól: meg tudnád õt barátságosan hallgatni?
Ez a pillanat egyszerre volt "szabad tér teremtés" és a gyerekek tanítása arra, hogy hogyan hallgassák egymást. Fogunk készíteni egymás meghallgatásával kapcsolatban egy visszatükrözõ programot.
A gyermekek megtanulják, hogy mennyire értékes dolog egymáson segíteni.
Iskolai hatások
A tanároknak és az iskola vezetésének
A tanároknak a fókuszolásból személyes nyereségük van. A "szabad tér teremtés"-t önmaguknál alkalmazva nagyobb távolságot tudnak tartani a munkájukkal szemben, amivel energiát takarítanak meg a nap folyamán, mint ahogy már említettem az elsõ példámban. Egy tanár mesélte nekem:
Korábban problémáim voltak az alvással, a fejem tele volt aggodalommal és problémákkal a gyermekekkel és szülõkkel kapcsolatban. Most képes vagyok pusztán kapcsolatban lenni mindezzel. Kívülre tudom helyezni, és így tudok aludni.
A programban résztvevõ kollégák egy új dimenziót hoznak létre az iskolában. A valódi odafigyelés közelebb hozza õket egymáshoz. Érzik, hogy jobban kapcsolódnak egymáshoz, igazi támogatást kapnak egymástól, egy nyelvet beszélnek.
Tudatosabb a kapcsolat a gyermekekkel. Nem azt hangoztatják, hogy mit és hogyan kell megtanulni, hogyan kell viselkedni, viszont a gyerek bensõjében végbemenõ folyamatokkal szorosabb kapcsolatban vannak. Inkább a gyermekkel vannak, mint a gyermekért.
Egy kolléga kizárta magát a fókusz-programból, nem akart többet kapcsolatban lenni azzal. Attól félt, hogy a gyermek a fókuszolás segítségével túl mélyen bevonódik, és ez veszélyes lehet akkor, amikor megrohanják az érzelmek. Félt a pszichoterapeuta helyét betölteni. Nem tudta vállalni a felelõsséget a szülõk felé. Mi tiszteletben tartjuk ezt.
Néhány kolléga azért tart a fókuszoló attitûdtõl, mert az gondolja, hogy nem lesz többé fegyelem az iskolában, több szélsõséges viselkedés fordul majd elõ a gyerekeknél, ha a tanároknak fel kell adni az iskola szabályait, melyek a rendet és biztonságot szolgálják. Reméljük, hogy nyilvánvaló lesz az, hogy a fókuszolásért soha nem adunk fel jó dolgokat. A fókuszolást más módszerek, megközelítések folyamatába is be lehet építeni, ez nagyobb nyitottságot és nyugalmat hoz a gyermekeknek, tanároknak egyaránt.
Tanár: Mostanában egy új dolgot csinálok. A játkidõ után a gyermekek gyakran hangosan, hevesen jönnek be az osztáyterembe. Korábban nehéz volt csendet teremteni, úgy tûnt, hogy csak a hangom felemelése mûködik. Most odamegyek a székemhez, leülök, a gyerekekre figyelek, de belül fókuszolok érezve a testemet a széken, a lábaimat a talajon és a légzésemre koncentrálok. Megkérem a gyerekeket, hogy tegyék ugyanezt, és néhány utasítást adok.
Rövid idõn belül mindenki csendben tud dolgozni.
A projekt fejlesztése közben a tanárok választhatnak, hogy részt vesznek-e a fókusz-programban. A fókuszolásra jellemzõ, hogy csak önkéntes alapon mûködik. A jelenlegi problémánk az, hogy nem az összes tanár része a programnak, ezért elõfordulhat, hogy egy gyerek használja a "szabad tér teremtést" idén, de a következõ évben már nem. Van olyan gyermek, akit ez nem zavar, de van akit igen. Egy gyerek egyszer ezt mondta a tanárnak mérgesen:
"Tavaly rajzolhattam, amikor mérges voltam!" Mire a tanár:
"Tudod, hogy hogyan kell csinálni, hát rajta", és lehetõséget adott neki.
Egy másik tanár- szintén nem tagja a fókusz programnak - egy új megoldást talált. Megkérte a szomszédos munkatársát, az egyik gyermeke, nyilvánvaló problémákkal és zavaró magatartással, csatlakozhasson a csoportjához "szabad tér teremtéskor".
Számunkra a következõ lépés, hogy egymással és az iskolavezetéssel megbeszéljük, hogy hogyan hidalható át ez a "szakadék".
Hatások a gyermekekre
A legtöbb gyerek akárha eddig nem is használta a "szabad tér teremtés"-t nagyon élvezi, bármilyen nehézséggel is jár. Mielõtt a tanár elkezdené, már fel is készítik önmagukat.
Ha egy gyereknek valamilyen problémája akad a nap folyamán, a többiek azt tanácsolják neki, hogy rajzolja le.
A "szabad tér teremtés" programnak önmagában nics nagy hatása. A pedagógusok megtanulják, hogy a fókuszoló attitûd az alapvetõ feltétele a gyermekekkel való napi kapcsolnak. Lassan kicsit talán szokásossá válik, egy mérges gyerektõl megkérdezni:
"hol érzed ezt a dühöt belül, és hogyan érzõdik?"
Ezzel a rövid mondattal a gyermekek nagyobb felelõsséget fognak vállalni a saját viselkedésükért és érzelmeikért. Mivel kapcsolatban vannak a saját élményeikkel, tapasztalataikkal, nincs szükség a másik gyerekre mutogatni, vádolni õt azért, amit vele tett.
Az iskolánkban a tanárok szakítanak idõt a nehézségekkel küszködõ gyermekek egyéni beszélgetéseire. Elõzõleg a pedagógusok arról panaszkodtak, hogy sok idõbe fog telni az, ha a gyermekek felé fókuszolva közelednek, fõleg a szemtõl-szembe helyzetben. Rájöttek azonban, hogy sokkal hatékonyabbak tudnak lenni akkor, ha szakítanak idõt egy gyerekekre, s ezzel idõt valamint energiát takarítanak meg. Élvezhetik gyermekeik fejlõdését.
Az úszástól való félelem visszatérõ nehézség az iskolában. Korábban a pedagógusok meggyõzték volna a gyermekeket, mondván: "Tudom, hogy menni fog."
Most egy tanár egy darab rajzlapot ad Barbarának (7), hogy lerajzolja a félelmét az úszás elõtt egy órával. Váratlanul nagy javulás tapasztalható.
Egy másik pedagógus egy olyan gyerekkel van, aki nem mer beugrani a vízbe.
Tanár: Hol érzed ezt a testedben?
Sandra: A torkomban. Nem kapok levegõt.
Tanár: Tudnád ezt az érzést a torkodban üdvözölni egy "helló"-val?
Rövid idõn belül beugrott a vízbe.
Epilógus
A program leírásával egy olyan vezérfonalat, útmutatót adtam, amit fokozatosan állítottunk össze. A tapasztalataink alapján írtam meg ezt a cikket. A valóságban még mindig van szakadék a leírtak és a gyakorlati alkalmazás között.
A fókusz szellemisége szerint nem válhat kötlezõ programmá egy iskola minden tanárának. Gyakorlatilag lehetetlen és ellentmond a fókusz-attitûdnek. Amikor elkezded a fókuszolást az iskoládban, maradj szoros kapcsolatban az iskolai vezetéssel.
A tanárokra hatalmas pegagógiai /oktatási feladat hárul, és mindig felelõséggel tartaznak az egész csoportért. A fókuszolás segít könnyíteni ezt a nehéz megbizatást.
A tanterembeli "szabad tér teremtés" leírását olvashattad. A pédáim többnyire valamilyen fejlõdés pillanatait ábrázolták. Talán pozitívabbnak tûnik, mint a valóságban. Ne legyél tehát csalódott, ha nem hoz azonnal fantasztikus eredményeket. Tudod, hogy a fókuszolás lépésrõl lépésre mûködik. Kis mozdulások, apró testi változások, melyek mégis melyek összességükben azzal jutalmaznak bennünket, hogy láthatjuk a gyermekeket növekedni saját belsõ irányultságuk szerint.
A heti 8 órás munkaidõm alatt csak hét gyermekkel tudok foglalkozni, és rendszeresen látogatni a szülõket. Tudom, hogy az iskolában milyen sok gyereknek volna szüksége különleges törõdés és fókuszoló figyelem. A tanárok meg tudják ezt tenni a fókuszolás segítségével! Hálás vagyok az összes olyan munkatársamnak, aki mellettem igyekezett ezen az úton, ami még tovább visz. Szívembõl kívánom, hogy minden gyermek láthassa ennek hasznát.